Pert nyert a Krónika és munkatársa, Szucher Ervin a saját kollégáit és az egyházat támadó sóváradi tanárral szemben. Lakatos István sóváradi tanár rágalmazásért indított pert a lap és újságírója ellen, jelentős anyagi kártérítést követelve. Natalia Roman törvénybíró elvetette Lakatos vádjait, és a perköltségek megtérítésére kötelezte a sóváradi pedagógust.A marosvásárhelyi bíróság alaptalannak találta Lakatos István vádjait. A sóváradi tanár a Krónika 2002. okt. 5-6-ai számában megjelent, Elmérgesedett a sóváradi iskola helyzete - Lakatos István éhségsztrájkol című cikk nyomán indított bűnügyi pert. A Krónika beszámolt Lakatos tavalyi éhségsztrájkjáról, megszólaltatva az érintettet, aki a küküllőmenti település iskolájában uralkodó állapotok ellen tiltakozott. Tatár Tibor lelkész visszautasította Lakatos vádjait - a tanár tálibnak nevezte a sóváradi református egyházat a magyarellenességéről ismert Cuvantul Liber című napilap hasábjain. Románellenességgel vádolta az iskola vezetőit és tanárait, de bizonyos kábítószer-kereskedelemről is említést tett. Lakatos több ízben is feljelentette kollégáit, azonban a kivizsgálások során kiderült, vádjai alaptalanok. . Lakatos mindenkit valamivel megvádol - nyilatkozta a per lezárta után Dénes Sándor, az intézet igazgatója. Dénes Sándor egész dossziéval rendelkezik, amely a gyerekek és a szülők írásos panaszait tartalmazza. /A bíróság elutasította Lakatos István vádjait. = Krónika (Kolozsvár), okt. 22./
2004. február 21.
Február 20-án Marosvásárhelyen a Kárpátok Népe Egyesület és a Magyar Ifjak Egyesülete szervezésében 24 órás Wass Albert felolvasó-maraton kezdődött el magyarországi és erdélyi városokban. Az eseményt a Guinness-rekord bizottsága is figyeli. Az egyik helyszín a marosvásárhelyi Református Diakóniai Központ. Az előző napon Lazar Ladariu, a marosvásárhelyi Cuvantul Liber napilap főszerkesztője, a szélsőséges nézeteiről közismert költő, volt egységpárti parlamenti képviselő heves támadást intézett a kezdeményezés, a szervezők, és természetesen a szerző ellen. Ladariu irredenta, revizionista, neofasiszta szervezeteknek nevezte a szervező ifjúsági egyesületeket. Felháborítónak tartja, hogy „a háborús bűnöst", „többszörös gyilkost" ilyen módon akarják rehabilitálni. Ladariu megírta, hogy a szervező fiatalok engedélyt nyújtottak be a marosvásárhelyi polgármesteri hivatalhoz, melyben kérték, hogy a felolvasó rendezvényt népszerűsítő plakátokat ragasszanak ki a városban, de Dorin Florea polgármester nem adott engedélyt erre, mivel kizárólag magyar nyelvű a plakát. A főszerkesztő szerint 25-től 250 millió lejig terjedő büntetés jár a szervezőknek – egy 2002-es kormányrendelet alapján. /(Máthé Éva): Heves támadás Wass Albert-rendezvény ellen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 21./
2004. március 11.
A Marosvásárhelyi Bíróságon márc. 10-én tárgyalták azt a bűnügyi panaszt, amelyet Lazar Ladariu, a Cuvantul Liber Maros megyei napilap igazgató-főszerkesztője, a Román Nemzeti Egységpárt országos alelnöke nyújtott be Spielmann Mihály városi tanácsos ellen, akitől egy euró kártérítést, illetve a sajtóban közzétett nyilvános megkövetést kért. A felperes becsületsértéssel és rágalmazással vádolta az RMDSZ helyhatósági képviselőjét, mivel azon a 2003 májusában tartott tanácsülésen, amelyen Marosvásárhely díszpolgári címeinek adományozásáról hoztak határozatot, Spielmann Mihály tanácsosi minőségében nem értett egyet azzal, hogy Lazar Ladariu is a város kitüntetettjei között legyen. A képviselő a marosvásárhelyi magyar közvéleményre hivatkozva jelentette ki: miért tüntessenek ki egy magyarellenes személyt, amikor vannak olyan tekintélyes román polgárai is a városnak, akiket nemzetiségétől függetlenül mindkét fél tisztel. Panaszában Lazar Ladariu agresszív etnikai szavazásnak minősítette a 2003 májusában hozott határozatot, amelynek során az RMDSZ-képviselők egyöntetűen ellene szavaztak. A felperes szerint Spielmann Mihály a szabad véleménynyilvánításhoz való jogában sértette meg, és ezzel az volt a célja, hogy tekintélyét csorbítsa. Spielmann Mihály egy cikkgyűjteményt adott át a bíróságnak, amelyek Lazar Ladariu magyarellenességét bizonyítják. A tárgyaláson Lazar Ladariu kifejtette, hogy nem ért egyet Románia föderalizálásával, a székelyföldi autonómiával, de szereti a tisztességes magyarokat a zsidókkal, cigányokkal és szászokkal együtt. Hozzátette: megengedhetetlen, hogy egy kisebbségi döntse el, hogy a többségi románok közül ki kapjon díszpolgári címet. A tárgyaláson a bírónő sorra elutasította a Spielmann Mihályt védő Jung Ildikó kérdéseit, aki a helyhatósági törvényre és alkotmányra hivatkozva jelentette ki, hogy képviselőként, az RMDSZ-tanácsosnak joga van választói véleményét fenntartani. Ezzel szemben a felperes magyar személyiségekre vonatkozó utalásai Tőkés Lászlótól Wass Albertig bekerültek a jegyzőkönyvbe. Mivel Spielmann Mihály megerősítette, hogy RMDSZ-tanácsosként nem vonhatja vissza azt az állítását, hogy Lazar Ladariu írásaiban, és az általa vezetett lap szellemiségében az elmúlt évek során magyarellenességét bizonyította, a tárgyalás azzal ért véget, hogy a következő alkalomra két- két városi tanácsost tanúként beidéznek. /(bodolai): Lazar Ladariu kontra Spielmann Mihály. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 11./
2004. május 13.
Máj. 11-én egy magánszemély egy táblát szerelt fel a koronkai Tholdalagi Mihály Általános Iskola bejárata melletti falra. A fehér márványtáblán, egy kereszt alatt a következő szöveg olvasható: "Ezen román felekezeti iskola alapítóinak emlékére, amely iskolát 1919-ben Matei Partenie pap, Cristea Ioan tanító és dr. Dandea Emil építette". A szöveg felháborodást váltott ki Koronkán. A szóban forgó pap történelmi múltja, valamint az iskola építésének módja, amikor is csendőrök hajtották erőszakkal közmunkára a falu lakóit, nem indokolja a tábla ottlétét. Az emberek a közvélemény semmibevételének érzik azt, ami most a prefektúra és a Megyei Tanfelügyelőség aktív támogatásával megtörténhetett. A falu egyházi és művelődési életét mindvégig támogató erdélyi diplomatáról, Tholdalagi Mihályról nevezték el a tanintézetet. Kétéves huzavona után 2001. máj. 22-i a Megyei Tanfelügyelőség is jóváhagyta a Tholdalagi név felvételét, majd öt hónap múlva került sor az avatási ünnepségre. Ezután a marosvásárhelyi Cuvantul Liber napilapban kezdődtek el a tiltakozások, majd a koronkai iskolában megjelent Matei Cornel, aki azt állította, hogy a nagyapja építette az egykori román iskolát, és emiatt Tholdalagi helyett a nagyapjáról kellene elnevezni az iskolát. Nagy Márton, Jedd pogármestere igazoló iratokat kért arra vonatkozóan, hogy az iskolát valóban Matei Cornel nagyapja építette, ezeket a dokumentumokat azonban sohasem tudta bemutatni. Ily módon, a polgármester szerint törvénytelen volt feltenni a táblát. Az utóbbi években az iskolában végzett ellenőrzések burkolt célja is a táblaügy volt, amelynek szorgalmazója, Iacob Letitia tanfelügyelő többször is megfordult Koronkán, és az iskolaigazgatót próbálták rávenni, hogy törvénytelen módon értsen egyet a tábla feltételével. Wellmann Richárd igazgatót a napokban a tanfelügyelőség vezetőtanácsa elé rendelték. Megfenyegették. Ezt követően Matei Cornel munkásai felszerelték a táblát. Az idősek emlékeznek az iskolaépítésre: a csendőrök megverték azt, aki nem volt hajlandó részt venni a közmunkában. A 84 éves Balázs Károly szemtanúja volt az eseményeknek. Az állami román iskolát a nép építette, éjjel-nappal verték-hajtották a csendőrök a falu lakóit. /Bodolai Gyöngyi: Önkényes névadó. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 13./
2004. július 24.
A marosvásárhelyi román napilap (Cuvantul Liber) júl. 23-i számában. Dr. Mircea Dogaru történész annak a bizonyítására vállalkozott, hogy az államalapító Szent István király valójában román volt. Szerinte már Árpád fia, Zoltán is román lányt vett feleségül, unokája, Taksony úgyszintén, aki a mamától a magyarok között szokatlanul finom vonásait örökölte. Hogy a magyar történetírásban kunként (kazár) emlegetik a Taksony feleségét? Dogaru szerint a kunok országa nevet valójában az erdélyi román területek viselték. Taksony fia, Géza (Geyza) az erdélyi Gyula (Iuliu cel Batran) lányát, Saroltot vette feleségül, "akinek neve az Olt által átitatott földet (sár+olt)" jelent. Ebből a vegyes házasságból született a cikkíró szerint Voicu, Waic, azaz Vaik Olachis (törökül hőst, vitézt jelent Vajk), aki a keresztségben a Szent István nevet kapta. A leendő fejedelem már gyermekkorában anyanyelvét, a románt beszélte mind a családban, mind pedig a királyi udvarban – állította Dogaru, s bizonyításképpen Tata, Tatabánya nevét említi, ami szerinte a román tataból származik. A cikk szerint István valójában azért akarta kiterjeszteni uralmát Erdélyre, mert ezáltal az anyai örökséget vette birtokába, s ez az érzés képezte a magyar királyoknál a románok elleni örökös agresszió alapját is. – Egy dolog miatt lehet örülni a lap sűrűn szereplő történésze, Dogaru úr cikkének. Ha szavai értő fülekre találnak, ha ugyanis Szent István többíziglen is román volt, miért ne állhatna az ő szobra Marosvásárhely főterén. A magyar-román megbékélés jegyében felállíthatnának a Rózsák terén egy impozáns Szent István-szobrot. /(bodolai): Főtéri szobrot Szent Istvánnak! = Népújság (Marosvásárhely), júl. 24./
2005. január 18.
A szászrégeni magyarok több éve próbálkoznak azzal, hogy köztéri szobrot állítsanak Petőfi Sándornak. Nagy András polgármesterjelöltként a választási programjában is megígérte, hogy polgármesterként teljesíti a magyarság ezen óhaját. Így 2005 első tanácsülésének napirendjére tűzték a szoborállítás ügyét. Titkos szavazáson 11 tanácsos mellette, 8-an ellene voksoltak, így ismét elesett a Petőfi-szobor felállítására vonatkozó határozattervezet. Anton Gheorghe, a Nagy-Románia Párt képviselője szó szerint idézve az aznapi Cuvantul Liber marosvásárhelyi napilapban megjelent vádakat: Petőfi Sándor az 1848-as forradalomban mintegy 40.000 románt gyilkolt le és részt vett több ortodox templom lerombolásában. Asztalos Gábor RMDSZ-tanácsos elmondta, megengedhetetlen az, hogy amikor Európa kapui előtt állunk, ilyen sértő és uszító vádak hangozzanak el. Nagy András polgármester elmondta, új, szakemberek által szolgáltatott érveket, tényeket gyűjtenek majd azért, hogy igazolják, milyen szerepe volt Petőfi Sándornak az 1848-as forradalomban, s egy következő tanácsülésen újra napirendre tűzik a szoborállításra vonatkozó határozattervezetet. Tamás Ibolya, a szászrégeni művelődési ház alkalmazottja, kultúrfelelőse, a Népszínház, a számtalan díjat elnyert Csim-bumm bábcsoport és a tánccsoport vezetője elmondta, hogy ünnepségsorozatot szervezett a polgármesteri hivatal, amelynek keretén belül egy délutánt a magyar kultúra értékeinek szenteltek. Beszámolót tartott a könyvtár, a múzeum, a művelődési ház, a helyi magyar lap, a Szászrégen és Vidéke. Anyagi problémáik vannak. A helyi Népszínház ugyanazokkal a díszletekkel játszik évek óta. A Népszínház műkedvelő magyar színészei ingyen játszanak. Gondot jelent, hogy a fiatalok közül alig jön el valaki a kulturális rendezvényekre. /Nagy Botond: A Petőfi-szobor várakozási listán marad. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 18./
2005. október 25.
Az utóbbi napokban nemzetgyűlöletre uszító cikkeket közölt a marosvásárhelyi Cuvantul Liber román nyelvű napilap. Az RMDSZ Maros megyei szervezete állásfoglalásában tiltakozott a nemzetgyalázó cikkek miatt. Elutasítják a Kossuth Lajossal kapcsolatos rágalmakat. Kossuth Lajos a magyarság egyik kiemelkedő történelmi szimbóluma, ezért a hitelrontó állítások mélyen sértik a magyarság nemzeti önérzetét. Felkérik Marosvásárhely román és magyar lakosságát, hogy határolja el magát minden olyan kezdeményezéstől, amely a gyűlöletet szítja. /Dr. Kelemen Atilla, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke: Állásfoglalás. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 25./
2006. január 21.
A Maros Megyei Törvényszéken január 20-án tárgyalták Lazar Ladariu, a Cuvantul Liber című lap főszerkesztőjének fellebbezését a Spielmann Mihály volt városi tanácsos ellen indított bűnügyi perben hozott határozat ellen. Lazar Ladariu 2003-ban indított bűnügyi pert Spielmann Mihály ellen, aki abban az időben a városi tanács művelődési bizottságának a tagja volt. A feljelentésben Ladariu becsületsértéssel, sértegetéssel vádolta meg a volt tanácsost, akinek a bűnügyi elmarasztalását kérte, továbbá 1 euró erkölcsi kártérítést. Annak idején Spielmann nem értett egyet azzal, hogy Ladariut Marosvásárhely díszpolgárává avassák, mert magyarellenes, amit a későbbiekben Spielmann Ladariu újságcikkeinek egész sorával bizonyított. A per két évig húzódott, a tanúk azt vallották, hogy Ladariu cikkei a város két etnikuma közötti ellentéteket szítják. 2005 júliusában megszületett az ítélet, amelyben a bíróság felmentette Spielmann Mihályt a bűnügyi vádak alól, de közigazgatási kihágásért ötmillió lej büntetést szabott ki a vádlottra és kötelezte az 1 eurós kártérítés megfizetésére, Lazar Ladariut pedig az igazságügyi költségek megtérítésére. Ladariut korábban a Dobre Ciprian prefektus, jelenleg pedig annak felesége, Dobre Iuliana ügyvéd képviseli. Az ügyvédnő indoklása szerint a sértett fél utólag elnyerte a díszpolgári címet, ami azonban csak féligazság, mivel az nem a tanács határozata, hanem a polgármester magánakciója során történt. /(bodolai): Lazar Ladariu kontra Spielmann Mihály. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 21./ A Lazar Ladariu által Spielmann Mihály ellen indított per tárgyalása napján, január 20-án szinte hemzsegnek a csendőrök, akik állítólag a bírák védelmére töltik napjaikat a bejáratnál, a tárgyalóteremben illetve a folyósokon. Miután Bodolai Gyöngyi, a lap munkatársa elhagyta termet, egy csendőr állta el útját, és az iratait kérte. Tette ezt anélkül, hogy előzetesen igazolta volna magát. Erre csak az ügyvéd kérésére volt hajlandó. A törzsőrmester feljegyezte az újságíró személyi adatait, mondván: „ezután majd tudják, hogy kiről van szó”. Másokat nem igazoltatott a csendőr. Kitől kapott megbízást erre a feladatra? /Bodolai Gyöngyi: Csendőri zaklatás a törvényszéken. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 21./
2006. február 8.
Lazar Ladariu, a Cuvantul Liber napilap főszerkesztője lapja február 7-i számában megfenyegette a Népújság munkatársát, Bodolai Gyöngyit, amiért rendszeresen tudósított a Ladariu–Spielmann per lefolyásáról. A Népújság bízik a nagy nyilvánosság józan ítélőképességében. /Lazar Ladariu monitorizál. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 8./
2006. február 14.
Marosvásárhelyen a román szélsőjobboldal helyi szócsöve, a Cuvantul Liber taktikát idestova már tizenhat éve mérgezi a helyi közvéleményt a magyarságra zúdított hazugságokkal. Munkásságát mind a bíróság, mind a polgármester bőkezűen jutalmazta. A magyarellenes marosvásárhelyi polgármester, Dorin Florea a kormányhatározattal a történelmi magyar egyházaknak visszajuttatott három magyar iskolát újra kisajátította a jogos magyar tulajdonosoktól. A polgármesterhez közel lévő román cégek egyre-másra nyerik meg a különböző versenytárgyalásokat, a magyarságot pedig sikerült szinte minden téren kisemmizni. Florea polgármester Lazar Ladariut, a Cuvantul Liber főszerkesztőjének, javasolta a díszpolgári kitüntetésre. Azonban a Teleki-téka könyvtárosa, Spielmann Mihály városi tanácsosként nemet mondott Florea polgármester ötletére. Spielmann Mihály egyedül tiltakozott, nyíltan kijelentette, hogy magyarellenes díszpolgárja nem lehet a városnak. Hosszú pereskedés következett. A pert Lazar Ladariu főszerkesztő nyerte meg: a bíróság rengeteg terhelő cikke ellenére kimondta, hogy a tollforgató nem magyarellenes, az egykori magyar tanácsost pedig nyilvános bocsánatkérésre kötelezte. Dorin Florea pedig, hogy elkerülje a városi tanácsban várható vitákat kitalált egy saját gyártmányú, új díszpolgári kitüntetést, ezt ő ajándékozhatja oda a magyargyűlölő főszerkesztőnek. /Fazekas Csaba: Marosvásárhelyen hivatalosan jutalmazzák a magyarellenességet. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), febr. 14./
2006. február 16.
A Fulmináns Főszerkesztő egész oldalas cikket szentelt a magyaroknak, írta Sebestyén Mihály. Ez az ember Sebestyén perbeli ellenfele, aki a hont védelmező atlétának képzeli magát. Aggódik, hogy a hazát késes martalócok, piros-fehér-zöld trikós békaemberek, partizánok fogják orvul megtámadni, az iskolákban magyarul fognak tanulni, magyar vezetés alatt. Ez a megmondja, milyen a jó magyar: aki nem beszél magyarul csak otthon, aki nem igyekszik ápolni magyarságát, aki nem akar bejutni a parlamentbe és az önkormányzatokba, és nem javasol kisebbségvédő jogszabályokat. /Sebestyén Mihály: Egy kis természetrajz. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 16./ Lazar Ladariuról, a szélsőségesen magyarellenes marosvásárhelyi Cuvantul Liber napilap főszerkesztőjéről van szó.
2006. március 15.
Március 14-én a képviselőház ülésén Kerekes Károly RMDSZ-képviselő politikai nyilatkozatában felhívta a figyelmet: sok mindennek kell változnia azért, hogy az állampolgárok megbízhassanak a rendőrségben. A sepsiszentgyörgyi Európai Idő című lap 2006/5. számának a begyűjtésével március 8-án Marosvásárhelyen a rendőrség megszegte a sajtószabadságot és az információhoz való jogot. A Maros Megyei Rendőr-felügyelőség parancsnoka úgy nyilatkozott, hogy „hivatalos megkeresés nyomán, az újság néhány példányszámát gyűjtötték be, tanulmányozás végett, mivel olyan anyagot tartalmazott, amely a nemzetbiztonságot, az egységes nemzetállamot veszélyeztette”. Valójában a rendőrök a lap összes példányát összeszedték. A rendőrségi akció célja a megfélemlítés volt. A civil szervezetek azonnal tiltakoztak az alkotmányos jogok megsértése miatt. A képviselő hangsúlyozta, a rendőrség „soha nem indít saját hatáskörben eljárást a marosvásárhelyi Cuvantul Liber napilapban megjelenő durva magyarellenes írások miatt, holott ezek a romániai magyarság elleni támadások kimerítik a nemzetbiztonságot érintő megnyilvánulások fogalmát”. /Mózes Edith: A rendőrség és a sajtó. Kerekes Károly politikai nyilatkozata. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 15./
2006. április 6.
A marosvásárhelyi Cuvantul Liber azt állította, hogy Smaranda Enache, a Pro Európa Liga társelnöke szoros kapcsolatban volt a Szekuritátéval. Smaranda Enache sajtótájékoztatóján elmondta, bepereli ezt a lapot. Közölte, hogy egy ideje sajtókampány indult a Pro Európa Liga és őellene. Az elnök asszony emlékeztetett, hogy tizenhat éve rendszeresen támadja őt Corneliu Vadim Tudor, a Cuvantul Liber és a Flacara című lap, az utóbbi időben azonban a demokratikus sajtó /Buna Ziua Ardeal és a Ziua/ is olyan rágalmakat fogalmaz meg, hogy „idegen körök bérence”, „a magyar titkosszolgálatok pénzelik” vagy a Magyar Polgári Szövetség fizeti. Smaranda Enache kijelentette: „nem hagyom magam megfélemlíteni, sem zsarolni”. Utalt arra, hogy az egyik helyi lap képviselője azzal kereste meg, hogy nála van a szekuritátés dossziéja. A válasza az volt, hogy értelmetlen a zsarolás. A múltja közismert, itt élt Vásárhelyen. Az állítólagos írásai is úgy „születtek”, hogy intézményvezetőként (a bábszínház igazgatója volt) időnként felkérték, írjon egy-egy cikket. Smaranda Enachét kétszer akarták beszervezni, sikertelenül. /Mózes Edith: Smaranda Enache: Kétszer próbáltak meg beszervezni. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 6./
2006. június 20.
Rossz dolgokra ösztönzik az ifjú magyarokat a „magyar neorevizionisták és a hazai autonomisták” – aggódott a június 16-i Cuvantul Liber marosvásárhelyi román napilapban a magát „Prof. Kovacs Sandor”-ként megnevező cikkíró. Egyes erdélyi magyar fiatalok tanulás helyett a felnőttek politikai játékaihoz nyúltak, ami alkotmányellenes. Az írás apropója a marosvásárhelyi EMI által kiállított és a helyi magyar líceumokban terjesztett kérdőív, amelyen a fiatalok terveit és véleményét firtató szokásos kérdéseken kívül felháborító módon az is szerepelt, hogy helyeslik-e Székelyföld autonómiáját. A cikkíró tudni vélte, hogy az EMI-nek van egy nagyobb testvére, nem más, mint a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, amelyet Magyarországon hoztak létre. Az EMI a Trianon-film megtekintésére vetemedett június negyedikén. Ennél is súlyosabb, olvasható a cikkben, hogy a Maros széki Székely Tanács emberei, Fodor Imre és Andrássy Árpád cukorkával, piskótával és üdítővel csalogatták az ifjakat a székelyudvarhelyi Székely Nagygyűlésre március 15-én. Vajon tudják-e a szülők, milyen iskolán kívüli, a törvényesség határát súroló tevékenységekkel töltik idejüket a gyerekeik az EMI-ben, aggódott a tanár úr. /Bagoly Zsolt: Aggódnak a vásárhelyi EMI-ért. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 20./
2007. január 6.
A délvidéki Magyar Kanizsai Udvari Kamaraszínház két Wass Albert-regényből dramatizált, A világ és vége című, Magyarországon sikerrel játszott drámát készül bemutatni Erdély több városában január 7-13-a között. A turné még el sem kezdődött, a bukaresti Gardianul című lap, illetve a marosvásárhelyi Cuvantul Liber gyűlölettől csöpögő kampányt indított Wass Albert és a szervezők ellen. Az utóbbi lap szerint a darab „frusztrálja a románokat és a zsidókat”. „Hogy miért? Mivel Erdély szent földje sebektől vérzik, és tovább folyik a könny, amelyért részben Wass Albert felelős.” A cikkíró szerint a szervezők autonomista és revizionista szamárságokkal táplálnak és felhívta a hatóságok figyelmét, hogy törvény tiltja a háborús bűnökért elítélt személyek, köztük Wass Albert kultuszát. Az eredmény nem maradt el. Marosvásárhelyen új helyszínt keresnek, ami nem könnyű, mert valamennyi állami intézményben meghatározó a prefektus szava, aki a megfélemlítés eszközével kívánja megakadályozni az előadást. A Guardianul „neohorthysta-revizionista nácinak” nevezve Soós Sándort, akinek szerintük bűnügyi iratcsomója van a Wass-felolvasómaraton miatt (ami szemen szedett hazugság) – olvasható az EMI közleményében, amely a következőképpen zárul: „Az igazság ezzel szemben az, hogy éppen a felolvasómaraton után elrendelt vizsgálat során ismerte el az esetet vizsgáló ügyész, hogy az 1946-os ítéletre nem lehet alapozni, mivel az kirakatper eredménye. Ajánljuk ezt az elismerést a Wass Albert-üldözést ismét zászlójukra tűzők figyelmébe, azzal a ténnyel, hogy mind az akkori, mind a két évre rá indított Trianon film ellenes össztűz során megvédtük igazunkat, és ebben az esetben sem történik másként. Ugyanakkor megköszönjük ugyanezen magyarellenes erőknek, hogy intézkedéseikkel – ahogy többek között a BKB meghurcolásával is – maguk rombolják le a kisebbségek megoldott helyzetének hazug képét és segítik hozzá ezáltal nemcsak az erdélyi, hanem az összmagyarságot is az öntudatra ébredéshez. Az EMI elnöksége kénytelen megállapítani, mindössze három nappal Románia EU-csatlakozása után, hogy hiába erőltet ki néha magából európai szólamokat egynémely román politikus, az ország vezetése nem tud vagy nem akar megszabadulni egyes szokásaitól, amelyek végigkísérték a magyarsághoz való viszonyulást majdnem az egész XX. század során.” /Újabb offenzíva Wass Albert ellen. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 6./
2007. január 10.
Mihelyt egy magyar nemzetiségű szakember jut többé-kevésbé fontos tisztségbe, nyomban támadások célpontjává válik. Ezúttal a Maros Megyei Múzeum igazgatója kénytelen elviselni a támadásokat. A marosvásárhelyi Cuvantul Liber napilap január 9-i számában Lazar Ladariu, a megyei tanácsos-főszerkesztő írt cikket Soós Zoltán kinevezése ellen. A versenyvizsga bizottság nemzetiségi összetételét kifogásolta. Ciprian Dobre prefektus és Zamfira Pora alprefektus szintén kifogást emeltek a magyar szakember kinevezése ellen. Lokodi Edit megyei tanácselnök kifejtette, hogy nagyon körültekintően választották ki a bizottság tagjait. A kinevezés az elnök, tehát az ő jogköre. A bizottság tagjai úgy értékelték, hogy messze a Soós Zoltán dolgozata és a szóbelije volt a legjobb. Soós Zoltán igazgató az újság kérdésére leszögezte, az egész egy magyarellenes csoport megnyilvánulása. Egy múzeumnak az a feladata, hogy reálisan bemutassa egy régió történetét, kultúráját, könyveket, publikációkat jelentessen meg. Maros megye Székelyföld területén az egyik leggazdagabb anyagi kultúrával jelentkezik, ebből nagyon kevés jelent meg. Ellenben rengeteg pénzt elpocsékoltak szélsőséges rendezvényekre. A magyarellenes lobbi módszeresen dolgozik a magyarok kiszorításán minden fontos intézményből. Munkájuk eredményes, ez Maros megyében is tapasztalható. /Mózes Edith: Célkeresztben az új múzeumigazgató. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 10./
2007. március 15.
Hiába tiltja a törvény a háborús bűnösök kultuszának ápolását, Marosvásárhely polgármesteri hivatala még mindig Antonescu nevét használja a vár melletti sétány megnevezésére – figyelmeztet a marosvásárhelyi Pro Europa Liga emberjogi civil szervezet. Haller István, hozzátéve, bűnvádi panaszt tesznek Dorin Florea polgármester ellen. Az utca nevének megváltoztatására évekkel ezelőtt hozott határozatot a városi tanács. Ennek ellenére folyamatosan jelennek meg a Dorin Florea polgármester nevével jegyzett hirdetések, amelyekben következetesen a háborús bűnös román személyiség nevét használják. Smaranda Enache, az emberjogi szervezet társelnöke elmondta, több alkalommal is figyelmeztették a város elöljáróját a törvénytelenségre. Egy alkalommal Florea válaszolt is, sajnálatát fejezte ki, és azt mondta, tévedésről van szó csupán. Idén március 13-án viszont a Cuvantul Liber című román nyelvű Maros megyei napilapban egy újabb újsághirdetés jelent meg, amelyet szintén Dorin Florea írt alá. A hirdetésben a város lakosságát, illetve az érintett utca lakóit a lomtalanítás időpontjáról tájékoztatják, az utcát pedig a háborús bűnös Ion Antonescu marsall nevével közlik. A Pro Europa Liga az Európai Néppárthoz is küldünk levelet, tekintve. A Pro Europa Liga egyúttal az 1990 márciusi események újravizsgálását is kéri Laura Codruta Kövesi főügyésztől, mivel mai napig nem derült fény a megmozdulás mögött állók kilétére. A PEL tizenhét év alatt eddig valamennyi főügyészhez fordult már ugyanezzel a kéréssel. /Antal Erika: Háborús bűnös utcája. = Krónika (Kolozsvár), márc. 15./
2007. március 24.
A Román Akadémia Szociológiai Intézete és az etnikai problémákkal foglalkozó európai központ közleményben mondott véleményt a „magyar referendumról”, tudósított a marosvásárhelyi Cuvantul Liber, amely szívesen ad helyet mindennek, ami a magyar közösség jogait kérdőjelezi meg. A tudóstársaság „alkotmányossági, törvényességi, hitelességi” szempontból veszik sorra a székelyföldi referendumot. Már a bevezetőben „úgynevezett” Székely Nemzeti Tanácsról és idézőjeles referendumról beszélnek, s kijelentik, a referendum speciális törvények által szabályozott „állami intézmény”. „Ha valaki, az állam akaratán kívül használja a referendum intézményét, maga az állam integritása ellen követ el merényletet”. Törvényességi szempontból megállapították: „az etnikai alapú területi autonómiának a gondolata (ideea) is alkotmányellenes”. Kijelentették: a Székelyföldön szervezett aláírásgyűjtés, „sem adminisztratív, sem tudományos szempontból, nem hiteles, a kizárólag a régió autonómiáját tematizáló kvázi- politikai kampány során, a megkérdezettekre gyakorolt erkölcsi nyomás miatt”. A referendum „ellentmond a valóságnak”, mivel a székelyföldi magyarság az 1918. december 1-jei Gyulafehérvári Kiáltványban foglaltak szerinti „teljes körű nemzeti szabadságnak” örvend. „Saját nyelvén tanulhat, pereskedhet, beszélhet a közigazgatásban”, „képviselete van a törvényhozásban és részt vesz az ország kormányában”. Ugyanakkor „a helyi közigazgatásban (a székelyföldi megyékben) kizárólag magyarok vannak, még ott is, ahol a törvény értelmében a kisebbségi románoknak is járna képviselet”. Ezeket a románokat megfosztják a jogoktól. Továbbá a referendum kezdeményezői „nem ismerik el az állam nemzeti, egységes és oszthatatlan jellegét”. A tudományos igényűnek álcázott munka mutatja, hogy 2007-ben, az Európai Unió tagjaként, milyen színvonalon kezelik a kisebbségi kérdést. Gondolkodásukban az elrománosítás és a homogenizálás legagresszívebb időszakainak szelleme köszön vissza. /Mózes Edith: Akadémiai állásfoglalás a területi autonómia ellen. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 24./
2007. június 29.
A marosvásárhelyi Cuvantul Liber lapban az orvosi egyetem „egy csoport román és magyar diákja” újfent tiltakozott az ellen, hogy, bárki feszültséget szítson Vásárhely eme patinás oktatási intézményében. Ebben az újságban időről időre felbukkannak ilyen „számtalanokból és névtelenekből” álló tiltakozó csoportok vagy állítólag magyar cikkírók, akik ezt a lapot találják a legmegfelelőbb fórumnak soros magyar- és RMDSZ-ellenes véleményük kifejtésére. A lap június 28-i számában névtelenek tiltakoztak egy „egyén” megnyilvánulásai ellen, aki állítólag itthon és külföld előtt is „kétségessé teszi” az OGYE „értékeit”, a „profizmust, kompetenciát és toleranciát”, és egy „szűk csoporttal” együtt „az etnikai szeparatizmust” akarja. A gyáva névtelenek nevesítik az illetőt, és azt állítják róla, hogy azért akar ily módon feltűnést kelteni, mert csak protekcióval, 37 éves korában jutott el az utolsó egyetemi évig. Ez a lap névtelenül rágalmaz. Egy nappal korábban valaki „megdicsérte” Mózes Edithet ugyanebben a lapban, mivel szerintük két kollégája „a támogatásával” kikelt az RMDSZ ellen. Ebből annyi igaz, hogy valóban Szovátán tartotta közgyűlését a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete, Mózes Edith azonban jelen sem volt, külföldön tartózkodott. /Mózes Edith: Újfent tiltakoznak. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 29./
2008. március 1.
Február 28-án Marosvásárhelyen a Polgármesteri Hivatalban elmaradt az a találkozó, amelyre az Országos Diszkriminációellenes Tanács képviselői hívták meg Kirsch Attilát, az ötödik Bolyais Világtalálkozót szervező Öregdiákok Baráti Körének vezetőjét, valamint a Nagy-Románia Párt megyei szervezetét képviselő Amza Constantint és a sajtót. A megbékélést célzó megbeszélés célja az lett volna, hogy megvitassák a román sajtóban megfogalmazott kifogásokat, melyek szerint a múlt nyáron tartott világtalálkozóra csak a magyar diákok kaptak meghívást. A helybeliek megjelentek, az Országos Diszkriminációellenes Tanács képviselői anyagi okokra hivatkozva nem jöttek el Marosvásárhelyre. A Diszkriminációellenes Tanács képviselői szerint nem volt feljelentés, ők maguk bukkantak rá a Cuvantul Liberben című lapban közölt írásra, amely azt kifogásolta, hogy a román tanárokat és diákokat nem hívták meg a rendezvényre. A világtalálkozót a magyar sajtó mellett a román nyelvű sajtóban is népszerűsítették, továbbá az iskola kapui nyitva álltak bárki előtt. Érdekes, hogy ha a Diszkriminációellenes Tanács ilyen alaposan követi a Cuvantul Liber hasábjain megjelent cikkeket, de a lapban a magyarságot sértő írásokat figyelmen kívül hagyja. /(bodolai): Egyoldalú figyelem? = Népújság (Marosvásárhely), márc. 1./
2009. május 29.
Az RMDSZ-frakció megpróbálta megakadályozni, de a többségben levő román városi tanácsosok megszavazták, hogy Lazar Ladariu, a Cuvantul Liber főszerkesztője kapja Hunyadi László szobrászművész mellett a Marosvásárhely díszpolgára kitüntetést. Benedek István frakcióvezető, az RMDSZ városi szervezetének elnöke azzal indokolta a kifogást, hogy Ladariu újságcikkeiben húsz éve a magyarság ellen izgat, írásai köztudomásúan magyarellenesek. /A. E. : A „magyarfaló” díszpolgár. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 29./
2009. június 3.
A Maros megyei RMDSZ-t felháborította a megyeszékhely román többségű önkormányzatának döntése, melynek értelmében idén a magyarellenes megnyilvánulásairól közismert Lazar Ladariu költőt, újságírót jelölik díszpolgári címre. Dr. Benedek István városi önkormányzati képviselő, az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének elnöke sajtótájékoztatóján elmondta: bár a marosvásárhelyi önkormányzati képviselők évekkel ezelőtt megállapodtak abban, hogy sem a magyar, sem a román frakció nem jelölhet olyan közéleti személyiséget a titulusra, akinek személye közfelháborodást válthat ki valamelyik közösség berkeiben, az egyezséget a mostani román tanácstagok figyelmen kívül hagyták. Ladariu az 1990-es marosvásárhelyi etnikai összetűzés előtt és azóta folyamatosan magyarellenes cikkeket tesz közzé a vásárhelyi Cuvantul Liber napilapban, amelynek egyik tulajdonosa és főszerkesztője. Több éven át a Román Nemzeti Egységpárt parlamenti képviselőjeként dolgozott, a 90-es évek elején pedig a Vatra Romaneasca nevű ultranacionalista szervezet egyik vezető politikusa volt. Benedek emlékeztetett, amikor 2003-ban Lazar Ladariut díszpolgárnak jelölték, Spielmann Mihály történész, egykori városi tanácsos emelt szót a jelölése ellen, mondván, hogy tudatosan és folyamatosan sértegette a város magyar lakosságát. Ladariu becsületsértési pert indított Spielmann ellen, amit megnyert. A XIII. Marosvásárhelyi Napok alkalmával Hunyadi László szobrászművész is átveheti a díszpolgári címet, Szabó Béla csíkszeredai magyar főkonzul, Józsa Katalin, a kecskeméti ifjúsági központ igazgatója, Zala F. László, Egyesült Államokban élő mérnök és Liviu Masalar, a liége-i egyetem professzora pedig Pro Urbe-díjat kap. /Máthé Éva: Magyarfalóból díszpolgár. = Krónika (Kolozsvár), jún. 3./
2009. június 23.
A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, az Erdélyi Magyar Ifjak, a Magyar Polgári Párt marosvásárhelyi szervezete, Marosvásárhelyi Székely Tanács, Maros megyei Magyar Polgári Párt, Marosszék Székely Tanácsa és a Történelmi Vitézi Rend közösen tiltakozott az ellen, hogy díszpolgári címet kapjon Lazar Ladariu, aki az 1990-es marosvásárhelyi etnikai összetűzés előtt és azóta folyamatosan magyarellenes cikkeket tesz közzé a vásárhelyi Cuvantul Liber napilapban. Lapjában folyamatosan rágalmazták nemcsak a magyarságot, de olyan románokat is, akik a magyarok és románok közötti kölcsönös tisztelet, megbecsülés, és a két nemzet közötti jó viszony megteremtéséért nagyon sokat tettek, mint Ana Blandiana, Andrei Plesu, Gabriel Andreescu, Gabriel Liiceanu, Doina Cornea, Smaranda Enache stb. Díszpolgárrá avatása magyarellenes provokáció, Marosvásárhely lakossága egészének is árt. /Tiltakozás. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 23./
2009. június 26.
A Marosvásárhelyi Napok tizenkét éves története során nem volt még példa arra, hogy díszpolgáravatás idején csendőrkordon vegye körül a helyszínt. Kiktől kit véd a csendőrség? A magyaroktól a románokat? Kit szolgálnak az ország rendvédelmi alakulatai? Nem bármely állampolgárt? A csendőrség a város MPP-s polgárait nem engedte be abba a palotába, amelyet száz évvel ezelőtt a magyar adófizetők pénzéből építettek – ugyanis akkor a románság hiánycikk volt a városban, írta a lap munkatársa. Az idősebbek még emlékeznek az 1990-es összecsapásra és az azt követő hónapokra, amikor a magyarok is olvasták a Cuvantul Liber napilapban megjelenő számtalan gyalázkodást. Ebben a lapban azóta is zajlik az uszítás. /Máthé Éva: Gyökérletelenítés. = Krónika (Kolozsvár), jún. 26./
2009. július 30.
Sajtótájékoztató keretében hozta nyilvánosságra Dávid Csaba, az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének volt elnöke, a Maros Vízügyi Igazgatóság volt igazgatója három vizsgálati szerv zárójelentését, melyek egyhangúan alátámasztják, hogy megalapozatlannak bizonyultak a még az igazgatói megbízatása alatt ellene a sajtóban felhozott vádak. A Cuvantul Liber című helyi napilap egész sor törvényszegéssel vádolta meg a volt intézményvezetőt. Végül mindhárom vizsgálati szerv megalapozatlannak találta a Dávid ellen felhozott vádakat. A vizsgálat eredményeivel az igazgatóságnak kellett volna a nyilvánosság elé állnia. Dávid azért tárta a nyilvánosság elé a vizsgálati eredményeket, mert a vádak részben az RMDSZ-t is illették, lévén, hogy politikai egyezség nyomán volt ő az intézmény vezetője. A tájékoztatón a marosvásárhelyi RMDSZ jelenlegi elnöke, dr. Benedek István a testvérvárosi küldöttségek utazási költségei kapcsán a napokban kirobbant sajtóbotránnyal kapcsolatos álláspontját ismertette. Jómaga tíz éve nem vett részt egyetlen küldöttségben sem, de kiállt amellett, hogy a testvértelepülési kapcsolatokat ápolni kell. Ezek a kapcsolatok hasznosak lehetnek, az együttműködésben gazdasági és idegenforgalmi lehetőségek vannak, amikből a város hasznot húzhat. /(benedek): Dávid: minden vádpont hamis volt. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 30./
2009. augusztus 11.
A marosvásárhelyi Cuvantul Liber lap szerint Frunda György RMDSZ-szenátor a bálványosi szabadegyetemen azt nyilatkozta, hiba volt magyar iskolává változtatni a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceumot. Frunda György elmondta, július 9-én tartott előadást a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen Erdély és az Európai Unió, Erdély perspektívái az Európai Unióban címen. Ebben kitért arra, hogy a Magyar Összefogás listáját tartalommal kell feltölteni, az összefogás listájának jelöltjei párhuzamos kampányt folytattak, Tőkés László kampánya nem találkozott az RMDSZ kampányával. Hangsúlyozta, hogy az erdélyi magyar fiataloknak sokkal többet kell bizonyítaniuk, hogy itthon boldogulhassanak. Ennek egyik feltétele az, hogy nem elég, ha magyarul beszélnek, pontosan ugyanúgy kell románul is beszélniük. Frunda fontosnak nevezte a kétnyelvű iskolákat, a párhuzamos osztályokat, mert így a gyermekeknek alkalmuk van megtanulni egymás nyelvét. Azt azonban nem mondta, hogy hiba lett volna a Bolyait magyar iskolává tenni. Szükség van anyanyelvű oktatási intézményekre, sőt bővíteni kellene azok hálózatát, szükség van az önálló magyar egyetemre is, de meg kell adni a harmadik út lehetőségét a párhuzamos román-magyar tannyelvű iskolákkal. Ezekben az iskolákban azonban el kell érni, hogy a tanári tanács is kétnyelvű legyen, mert az erdélyi magyarság megtapasztalta 1990 előtt, hogy a vegyes iskolák az asszimiláció eszközei voltak. /Mózes Edith: „Az anyanyelvű oktatás az identitás megőrzésének egyik legfontosabb eszköze. ” = Népújság (Marosvásárhely), aug. 11./
2009. november 12.
Többen kérdezték Kincses Elődtől, mit szól Kuszálik Péternek a Sütő Andrásról írott legújabb irományához (Purgatórium, Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2009). Sütő András tevékenységét Kuszálik is két fő szakaszra bontja, a második szakasz 1970-től, Az anyám könnyű álmot ígér megjelenésétől számítható. Azoknak, akik a nyílt elnyomás időszakában olvasták a művet, nem kell bizonygatni, hogy milyen katartikus élményt jelentett. Sütő András 1970 előtti korszakáról kortársai sokat írtak, ezzel az időszakkal nem foglalkozik, írta Kincses Előd, de nem hagyhatja szó nélkül Kuszáliknak az 1970 utáni időszakkal kapcsolatos tévedéseit, inszinuációit. Kuszálik hosszú oldalakon keresztül bizonygatja azt a koncepciós álláspontját, hogy Sütő Andrást a román kommunista hatalom részéről tulajdonképpen semmilyen retorzió sem érte. Ezzel szemben a nyolcvanas években már az is bűnnek számított, ha valaki baráti viszonyt ápolt a neves íróval. Kincses állítását saját szekuritátés megfigyelési dossziéjából származó, a Maros megyei pártvezetésnek szánt jelentéssel támasztja alá, amelyet az akkori megyei parancsnok, Constantin Ioana vezérőrnagy jegyzett. A következőket állította: „a fentnevezett (Kincses Előd) a nacionalista megnyilvánulásairól ismert Sütő András íróhoz közeli személy, családilag látogatják egymást és gyakran találkoznak más, külföldön és belföldön hasonlóan megnyilvánuló alakokkal, elsősorban a Magyar N. K. -ból. ” A parancsnok a jellemzést a következőképpen zárja: „véleményünk szerint (Kincses Előd) ellenséges viselkedése és az a magatartás, amely jellemzi, nem egyeztethető össze a Maros Megyei Ügyvédi Kamara alelnöki tisztségével. ” Ebből a tisztségéből le is váltották, és helyette egy olyan magyar kollégát választottak, aki nem volt Sütő András barátja. Kincses édesanyja ruhásszekrényébe rejtette el – az író kérésére – azokat az írásokat, amelyeket Sütő András meg akart óvni egy esetleges házkutatás esetén. A fordulat évének őszén pedig édesanyja hetente látogatta a Sütő családot és csak tőle tudhatta meg – telefonon – a Budapesten élő Ágnes lányuk azt, hogy apja egyelőre szabadlábon van, mivel Sütő Andrást telefonon külföldről nem lehetett hívni! Elfogadhatatlan kuszáliki okfejtés az 1990-es marosvásárhelyi fekete március történelemhamisító bemutatása. A szerző két olyan „tekintélyre” hivatkozik, akik történetesen Kolozsváron élték át a pogromkísérletet. Gáll Ernőtől idézte: „a pogrom, amelynek kockázatát – mint néhány nappal ezelőtt írtam – Sütő kész volt vállalni, kitört és egyik áldozata éppen ő lett, akit félig agyonvertek és fél szemét is elvesztette” és „emlékezzünk csak Szabó Gyula mondására (1992-ből): „aki bottal köszön, annak doronggal felelnek”. Kuszálik azzal is dicsekedett, hogy március 20-án nem volt ott a főtéren, mivel voksait „a parlamentáris demokrácia elsőbbségét vallókra” adja. Abban az időben Romániának nem is volt parlamentje, a későbbiekben az általa létrehozott parlamenti rendszert maga Ion Iliescu volt államelnök is eredeti, „originális” demokráciaként határozta meg. A marosvásárhelyiek jól emlékeznek arra, hogy 1990 januárjától milyen magyarellenes uszításba kezdett az akkor egyetlen helyi román napilap, a Cuvantul Liber és a bukaresti televízió, noha akkor még szó sem volt a Kuszálik által elítélt február 10-i gyertyás-könyves tüntetésről. És azt is illene tudnia, hogy néhány román értelmiségi, egy nappal azután, hogy 1989. december 26-án aláírta a „Barátság platformját”, a Papiu líceum tanári szobájában létrehozta a Vatra Romaneascat! Sütő András 1990. március 19-én nem „bottal köszönt”, hanem az RMDSZ-székház előtt a Kincses Előd lemondatása ellen utcai tüntetésre készülő, elég jelentős számú magyart arról győzte meg, hogy menjenek haza, mert nem akarnak erőszakos összecsapásokat. Ezt a közismert, nagy nyilvánosság előtt történt Sütő-beszédet meg nem történtté tenni valóban csak egy „ördög”(i) ügyvéd teheti, egy igazi ügyvéd teljesen elveszítené a hitelét. Még egy tipikus, felelőtlen kuszáliki szurka-piszka: a Sütő András Baráti Egyesületről lábjegyzetben közli: „Marosvásárhelyen 2008 júniusában létrehozott szűk körű társaság alakuló ülésén mérges vita alakult ki arról, hogy ki a legérdemesebb az egyesület vezetésére”. Az egyesület alapító okiratát Kincses szerkesztette, ott volt az alakuló ülésen, egyáltalán nem volt vita arról, hogy ki legyen az elnök, mindnyájan az egyesület megalapításának ötletgazdáját, Sütő régi barátját és harcostársát, Nagy Pált kérték, hogy vállalja el e tisztséget, amit rövid szabódás után meg is tett. Kuszálik még azt is hozzáfűzte, hogy e kis epizódhoz illő a közismert mondás: „a nagy emberek sírján dudva terem és barátok”. Kincses megkérdezi: ki itt a dudva és ki a barát? /Kincses Előd: Az ördög ügyvédje és a tények. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 12., újraközölte: Krónika (Kolozsvár), nov. 13./
2009. november 17.
A marosvásárhelyi szobrok és utcanevek körüli botrány képezte a Magyar Ifjúsági Tanács által szervezett Civilsuli konferencia kerekasztal-megbeszélésének témáját november 14-én, a Bod Péter Diakóniai és Tanulmányi Központban. A marosvásárhelyi magyarság elvesztette ezt az esélyt, s a belvárosban ma már többnyire román személyek szobra áll előkelő helyen, a magyaroké pedig csak háttérben – állapították meg a hozzászólók. A civil társadalomnak tevékenyebb szerepet kellene vállalnia a tanács döntésének az érvénytelenítése érdekében. A Kossuth utca visszanevezése érdekében 2003 óta folyó perben a marosvásárhelyi bírák végig elfogultak voltak. Olyannyira, hogy a tárgyalást vezető bírónő megengedte, hogy a marosvásárhelyi tanács határozatát megtámadó román szervezeteket képviselő Sabau Ioan ügyvéd végig becsmérlő, gyalázkodó hangnemben beszéljen Kossuth Lajosról. Az ellenséges hangulatkeltésben nagy szerepe volt a marosvásárhelyi Cuvantul Liber lap által folytatott kampánynak, amelynek során azt sulykolták a román lakosságba, hogy Kossuth rablógyilkos volt. /(bodolai): Jelképes térfoglalás? = Népújság (Marosvásárhely), nov. 17./
